3 generáció evezőstúra ifi ennivaló templom gyerekek kezek
  • Gyermekbarát környezet
  • Fiatalok világa
  • A közösség formái
  • Nyitottan a világra
  • Alkalmaink, rendezvényeink
  • Életképek

"De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak..." Mal 3,20a

És ti hogyan látjátok?

Nyomtatás E-mail
Írta: Tóth Zoltán    2016. május 04. szerda, 19:53

Interjú Morva Ákossal, a Gyülekezet új lelkipásztorával

2016. március 6.-án a vasárnap délelőtti istentisztelet, a „szokásos” liturgia lezárultával átalakult lelkészválasztó közgyűléssé, melyen gyülekezetünk szavazó tagjai egyhangú döntéssel megválasztották Morva Ákost, a Szigetszentmiklós-Újvárosi Református Gyülekezet következő lelkipásztorának.  A lelkészi megbízás április 1.-től lépett életbe, nagy a várakozás a lelkipásztor és családja valamint a gyülekezet részéről is. Még ebben a várakozásban és készülődésben beszélgettem Morva Ákossal, hogy ők hogyan élik meg ezt az időszakot.

Hogy fogadtátok az Újvárosi Gyülekezet megkeresését?

Nagyon meglepődtünk. Először is azon, hogy Andrásék elmennek.  Mert ha nem is voltunk állandó kapcsolatban, de tartottuk a testvéri figyelmet egymás felé a teológiától kezdve, egészen egyházmegyei alkalmakig és fel sem merült, hogy ők valaha is elmennének. Másrészt megtiszteltetésként fogadtuk, hogy mi is szóba kerültünk. Távolról (és most már közelebbről is) élő hitű, áldott közösségnek láttam ezt a gyülekezetet. Olyannak, ahol a lényeg: az evangélium, Jézussal való kapcsolatunk, megélt hit van a középpontban.

 

Milyen életet (szolgálat, barátok, gyülekezet) hagytok magatok mögött Pilisen?

Röviden összefoglalva: A szívünk egy darabját hagyjuk Pilisen. Testvéri közösséget, gyermekeink barátait, szüleiket, ökumenikus kapcsolatainkat, általunk kialakított nyugalmas és egyben mozgalmas életet, s ahogy így gondolkodom nagyon sok mindent és mindenkit.

A pilisi közösségnek én voltam az első önálló lelkésze, mivel korábban a nyáregyházi gyülekezethez tartoztak. Több hagyatékból tudták megvenni a gyülekezeti házat és megépíteni a templomot, szinte ajándékba kapták.  17 évvel ezelőtt arra hívott el Urunk, hogy lehetőségeink szerint, ebből élő hitű közösséget formáljunk. Így sok kedves testvért, barátot, az ott élők szeretetét hagyjuk ott és azokat a felsorolhatatlan emlékeket, melyek négy gyermekünk születésétől fogva történtek. Azt hiszem, el tudod képzelni!

 

Mennyire érzitek a várakozást veletek kapcsolatban Szigetszentmiklóson?

Nagyon. A bemutatkozó szolgálat után csillogó szemű emberek mosolyogva ismételték egymás után: „Nagyon várjuk ám magukat!” Jól esett.  Majd hozzátették: „Persze, Andrásék nagyon hiányoznak.” – és tudom, hogy ez a két érzelem együtt van a gyülekezeti tagok szívében. Ez azt mutatja, hogy a szigetszentmiklósiak szeretettel veszik körül a lelkészüket és családját. Azt is tudom, hogy ez sok feladatot és felelősséget jelent majd, de hiszem, hogy kapunk hozzá erőt!

 

Bennetek milyen várakozás van a váltással, az új gyülekezettel, szolgálattal kapcsolatban?

Engem már az első beszélgetés alkalmával magával ragadott ennek a gyülekezetnek a nyitottsága, megelőlegezett szeretete. Azóta bárkivel találkoztam, beszéltem csak ebben erősített meg.  Békesség van a szívünkben, hiszen érezzük, hogy Isten helyez ide bennünket, ezért nyitott szívvel állunk a gyülekezet előtt és várjuk naponkénti útmutatását Istennek, mit és hogyan tegyek, tegyünk. Olyan szépen felújítottátok a parókiát, hogy élmény lesz beköltözni.  Fontos üzenet ez is, hogy nem csak szeretnétek, hogy jól érezzük itt magunkat, hanem áldozatot is vállal ezért a gyülekezet.

 

Négy gyermeketek van, biztos nem könnyű számunkra (sem) az újrakezdés.

András fiunk 4 éve a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumba jár, neki eszébe sem jutott, hogy iskolát váltson. Eddig is kb. egy órát utazott reggelente, úgy számoljuk, ez innen is így lesz. A többieknek már komolyabb lesz a váltás. Botond most kezdte meg a felső tagozatot, Kata másodikos és mindketten szeretik az osztályközösségüket. Nem részletezem...  Csongor nagycsoportos óvodás, ő is elsiratta párszor a barátait.

Ezzel együtt azt is látjuk, hogy az Úr előttünk jár. Mindenkit abba az iskolába vettek fel, ahova szerettük volna. Botond nagyon sokat szomorkodott és Pilisen, a parókia udvarán álló diófához különösen ragaszkodott. Megnyugtattuk, ne bánkódjon és mikor eljöttünk, hogy nappal is megnézzük a parókiát, meglepődve láttuk, hogy itt is van egy diófa az udvar közepén. Mikor elmeséltük neki, elmosolyodott és azt mondta, tényleg Isten akarja, hogy odamenjünk.

 

Mi a véleményetek arról a környezetről, ahová most kerültök (templom, parókia stb.)?

Először is gyönyörű a templom, jó ilyen környezetben Isten Igéjét hirdetni, s az jut eszembe, még be sem költöztünk, már elfogultak vagyunk. Fontos dolog azonban, hogy nem külső körülmények, hanem az élő közösség miatt vállaltuk el a szolgálatot. Remélem, hogy emberileg ezt tudom/tudjuk tovább segíteni!

 

Megfogalmaznátok néhány rövidtávú célt az Újvárosi Gyülekezetben való beilleszkedéssel, a szolgálat elindulásával kapcsolatban?

Szeretném megismerni a gyülekezetet. Átlátni, hogyan működtök. Milyen örömeitek, nehézségeitek vannak. Ezért az első időszakot erre fogom fordítani. Terveim szerint ez azt jelenti, hogy viszem tovább azokat a szolgálatokat, melyeket András végzett, vagy amiben rám lesz szükség. (Tudom, hogy ezt már sokan várják!) Elkezdem a családlátogatásokat, itt az ideje szervezni a nyári alkalmakat és közben vezetésért imádkozunk, hogy ősztől új lendületet kapjon gyülekezetünk.

Végül, bevallom, sokszor beleremeg a lelkem ebbe a változásba, hogy le kellett zárnunk a pilisi szolgálatot és elkezdeni az újvárosit. De utána mindig eszembe jut, hogy olyan igéket, külső és belső elhívást kaptunk, ami egyértelmű volt. December végén, mikor ezt a döntést véglegesen meg kellett hoznunk, az újszövetségi igében ezt olvastuk: „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Zsid 10,39. Ez és sok más körülmény ad bátorítást, hogy itt folytassuk a szolgálatunkat.

Az Úr legyen velünk!

 

Köszönöm a beszélgetést!

Tóth Zoltán

Módosítás dátuma: 2016. május 04. szerda, 20:32
 
www.refujvaros.hu PageRank
Display Pagerank