3 generáció evezőstúra ifi ennivaló templom gyerekek kezek
  • Gyermekbarát környezet
  • Fiatalok világa
  • A közösség formái
  • Nyitottan a világra
  • Alkalmaink, rendezvényeink
  • Életképek

"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." Zsolt 50,15

Búcsúztunk.....

Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator    2016. január 25. hétfő, 20:20

Gyülekezetünk lelkész házaspárja, dr. Harmathy András és felesége, Ágota tizenöt évi szolgálat után új feladatot vállalva megvált a Gyülekezettől. Tizenöt éve kezdtek gyülekezetet építeni, néhány Istentől elhívott testvérrel.

A gyülekezetépítés első szakasza, hiszen ez sohasem fejeződhet be, tavasszal a templomszenteléssel lezárult. Az eredmény, Isten szándéka szerint, impozáns, a Gyülekezet felnőtt. Olyan, mintha a lelkész házaspár most szárnyra bocsátaná a gyülekezetet, s valószínűleg ez is benne van a döntésükben. Január 3-án istentisztelet keretében búcsúzott a Gyülekezet a Harmathy házaspártól. A Gyülekezet nevében Sipos Lajos gondnok úr volt, aki ezt szavakba öntötte az alkalmon:

„Kedves Lelkipásztor Testvéreink, Kedves Ágota, Kedves András!

Most amikor elérkezett az a pont, hogy elválnak útjaink, mégsem arról szeretnék néhány gondolatot mondani, hogy ez a búcsúzás pillanata volna. Inkább szeretnénk úgy együtt lenni, hogy ez is egy vasárnapi piknik része. Az, hogy ritkábban találkozunk, bizonyára azért van, mert sokat hallottátok tőlem is azt, hogy nekem „PARÓKIÁM AZ EGÉSZ VILÁG”! Bizonyára ti is egy ilyen utat céloztatok meg.

Én örülök, hogy együtt dolgozhattunk 15 évig, és most szeretnék tőletek bocsánatot kérni, a magam nevében, a Gyülekezet bizottsága nevében és az egész Gyülekezet nevében azért a teherért, amit rátok tettünk. Kérjük az Urat, hogy vegye le ezt rólatok, és ismét örömmel tudjátok teljesíteni azt a szolgálatot, amely egy lelkész házaspár szolgálatával jár. Szeretnénk, és kérjük az Urat közösen, hogy az itt eltöltött évek emlékét ne a küzdelmek és ne a terhek ha­tározzák majd meg, hanem az a sok nagyszerű élmény, amit együtt szereztünk az Úrral. Kérjük, és mi ígérjük, hogy amikor erről az időszakról beszélünk a világnak, a gyülekezeteknek, akkor mindkettőnk részéről a bátorítás, a hitben való megerősítés hangozzék el. Tudjunk olyan példa lenni a hívőknek, ahogy azt Pál apostol tanácsolta Timóteusnak is. Kérni fogjuk a Szentendrei gyülekezetet, hogy segítsék ugyanúgy a munkátokat, ahogy azt ebben a gyülekezetben kipróbáltuk, és bízunk abban, hogy az eredményeket az Úr meg fogja adni. Isten áldjon meg benneteket az új szolgálati helyeteken, és gondoljatok ránk szeretettel, minden probléma ellenére. Köszönjük a szolgálatotokat!

Az Úr pedig megpróbált minket, és több olyan krízishelyzetet állított a gyülekezet közössége elé, amelyek hosszú heteken át nyomasztották testvéreink nagy részét. Többen a lelki teher alatt meggyengültek, elbizonytalanodtak és megbomlani látszott az a szeretet és lelki egység, melyet eddig oly nagy fáradozással építettünk.

Ma már látjuk és tudjuk, hogy a próbáknak értelme és célja volt. Szükségesek voltak a gyötrődések, és le kellett zajlani egy folyamatnak, ami által Isten új lehetőségeket tárt elénk, új utakat nyitott meg a lelki megújulás és az őszintébb testvéri kapcsolatok terén. A keserű tapasztalatokon megerősödve hálát adhatunk az Úrnak, hogy megmutatta a jövő lehetőségeit és az Ő tervét számunkra. Látjuk, és tapasztaljuk, hogy megadja a bátorító lelki vezetést, amely gyülekezetünkben a szeretet és egység hangjait felerősíti, kivezet a kátyúból, és a korábbinál tudatosabb lelki életre segít!

Amikor ide jöttetek, Ágota anyukája azt kérte tőlünk, hogy vigyázzunk rátok, mert még olyan kis fiatalok vagytok. A szülő, amikor elérkezik a pillanat, el kell, hogy engedje a gyermekeit! Ezt tesszük mi is, nagy szeretettel, Isten áldását kívánva az egész családra.”

A lelkészházaspár nevében Dr Harmathy András válaszolt:

„Nem értem, gondnok úr, hogy miről beszélsz a terhekkel, a bocsánatkéréssel kapcsolatban. Jézus oda megy, ahol baj van, így aztán a lelkész is oda megy, ahol szükség van rá. De ha ebben az utcába vagyunk, akkor mi is bocsánatot kérünk a testvérektől, nagyon sok mindenért, amit elmulasztottunk. Mert sokkal többet is lehetett volna tenni. És jó hogy van nekünk Urunk, aki feloldoz bennünket, és aki olyan szeretetet ad, mint ami közöttünk van.

Úgyhogy ezt tessék hazavinni, nem ilyen bocsánatkéréseket!

Köszönjük szépen!”

 

A búcsúztató beszéd után a Gyülekezet nevében az ifi tagjai hangszerekkel kísért énekekkel és egy fiatal által írt verssel búcsúztak a lelkész házaspártól. Az istentisztelet lezárása után a Gyülekezet tagjai szeretetvendégség keretében egyenként is elköszöntek.

Isten áldjon benneteket!

Módosítás dátuma: 2016. január 25. hétfő, 20:43
 
www.refujvaros.hu PageRank
Display Pagerank