"Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." Ézs 40,30-31

Nem vagy magányos

Nyomtatás E-mail
Írta: Dorothea Verchau    2012. április 24. kedd, 12:40

Magányos? Nem! Magányos nem vagyok.
Hisz soha nem vagyok magam.
Ha szól az Úr s szavára hallgatok,
minden magánynak vége van.

Ha kis szobámban egyedül vagyok,

s figyelek csendesen, bennem sok
drága ige felragyog,
s vigasztalást, új erőt ad nekem.

Hiszen annyi nehezet éltem át

hosszú, fárasztó életutamon.
Mért vágynék arra, a világ mit ád,
ha hitem engem hazafelé von?!

Imára kulcsolom fáradt kezem,

-tudom, Uram többet most nem kíván-,
s életem új fényben szemlélhetem,
ámulhatok isteni uralmán.

Közelsége elűz minden magányt.

Szent üzenetein gondolkodom,
és hitem már a jövendőbe lát.
Milyen öröm: vár örök otthonom!

Világ, nem nyitok már ajtót neked.

Csak Te légy velem, Uram, Mesterem!
Köszönöm áldott közelségedet!
Velem vagy! A magányt nem ismerem.


(Németből ford.: Túrmezei Erzsébet)

Módosítás dátuma: 2012. április 24. kedd, 12:42
 

Kérjük jelentkezzen be a hozzászóláshoz.

www.refujvaros.hu PageRank
Display Pagerank