"Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek." Jak 1,12

„Bűnösök közt én vagyok az első”

Nyomtatás E-mail
   2011. február 14. hétfő, 12:22

Interjú egy megtért gengszterrel – heroin, börtön, Pál apostol

Attila tizenhat évig heroinozott, lányokat futtatott, bűnözőként élt. Összesen tíz évet töltött börtönben. Utolsó két évét már hívőként ülte le. Ma sérült gyerekekkel foglalkozik.

– Hogyan lesz valakiből bűnöző? Nehéz gyerekkorod volt?


– Jó családi körülmények között nőttem fel. Voltak lánytestvéreim, akik jó tanulók voltak, én kallódtam el egyedül. Hamar összeütközésbe kerültem a törvénnyel, vagánynak tűnt ez az élet. Már gyerekként eljártunk lopni boltokba, betörtünk helyekre. Tizenhat évesen kerültem Tökölre a fiatalkorúak börtönébe. Aztán kiszabadultam, de már ismertem komolyabb bűnözőket és mentünk tovább ugyanígy. Autólopások, betörések, lányok, elnyelt az éjszaka. A szüleim számára kezelhetetlen lettem. Inkább a bűnözők neveltek fel.

– Köztük kezdtél el anyagozni is?

– Korábban, tizenhárom évesen használtam először speedet, extasyt. Aztán tizennégy évesen próbáltam ki a heroint. Onnantól beleléptem ebbe a körbe. Kellett pénz anyagra, a szüleimtől teljesen elidegenedtem. Eljártam a cimborákkal pénzt csinálni. Kimaradoztunk egész hétvégén és akkor mindig összeütközésbe kerültem a törvénnyel. Az elmúlt tizenhat év alatt többször voltam börtönben, összesen nyolcszor. Elkerültem otthonról már teljesen fiatalon és külön életet éltem, albérlet, barátok, börtön, nők, több házat eladtam, nagy autókat is. Prostituáltakkal is foglalkoztam. Reggel felébredtem, kivittem a lányokat ahova kellett, bárokba, Forma 1-re, ami volt, este beszedtem a pénzt. Volt pénzbehajtás is, védelmi pénzek. Egy időben lehúzgáltam dílereket, berendeltem az arcot és csapdába csaltam. Tudott valaki egy infót, hogy van egy albán, egy bulgár, akinél ennyi és ennyi drog van. Akkor szóltam, hogy rendeljék be. És akkor ő odajött, és onnan nem ment el épen. Mikor becsukódott az ajtó mögötte, ott vége volt, ő is tudta. Olyankor legázolta az ember. Az értékek nálam maradtak, meg a rengeteg drog. Volt amikor fél kiló heroint hagytak ott.

– Nem volt ebből problémád?

– Hát, komoly bűnözői körökben voltam benne. Egy személyben tudtam úgy működni, hogy ne legyen bajom. Volt, hogy felhívtak, neveket nem akarok mondani, hogy be kell fejeznem ezt a sáskajárást, mert XY az ő embere. Kinevettem őket. „Nekem ti nem adtatok kenyeret a számba, hogy bármire is megkérjetek.” Nem féltem senkitől, mert nem érdekelt semmi igazán.

– Miért szálltál ki?

– A sok börtön, meg a heroin miatt. A heroin mellett barbiturátokat szedtem, és nagyon sovány lettem, 68 kiló. Egyedül voltam már, az őrület határán. A bűnözői körökből sem maradt semmi, csak a drog. Felkelek arra minden nap, hogy senkim nincs, elvonási tüneteim vannak, beteg és gyenge vagyok, és megyek tovább cuccért. Fel sem fogtam, hogy én meghalhatok, pedig súlyos autóbalesetem is volt. Kábítószeresen vezettem és nekimentem egy villanyoszlopnak, le akarták vágni a lábam. Hálistennek sikerült megműteni. Hétszer túladagoltam magam, de újraélesztettek. A végén boltokba mentem lopni kaját, hogy egyek, és lépcsőházban aludtam el. Ezek vezettek engem oda, hogy segítséget kellett kérnem, valahogy meg kell változnom, mert az már nem én voltam. Akkor kértem segítséget a Válaszút Misssziótól és a Református Egyháztól. Aztán négy éve lekerültem a Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Intézetbe. Lementem betegen, soványan és nagyon nagy szeretettel fogadtak.

– Hogyan szoktál le a heroinról?

– Ápolgattak, nyugtattak, hogy jó lesz minden, kibírom az elvonást. Nálam hosszú ideig tartott, öt hétig. Kész voltam, hallucináltam, fájdalmaim voltak. Ahogy teltek a hónapok, kezdtem észrevenni, tényleg támogatni akarnak abban, hogy nekem még normális életem legyen. Motivált is lettem erre, és keményen megdolgoztam ezért a terápián. Emellett Hepatitis C fertőzött voltam. Már így kimondhatom, hogy voltam, mert interferon kezelést kaptam és elmúlt. Imádkoztam sokat, és ma már teljesen negatív vagyok. Azóta is úgy gondolom, hogy Isten kegyelméból vagyok teljesen egészséges.

– Ebben az időszakban találkoztál a hittel?

– Nagyon sokáig azt mondtam, hogy én nem hiszek a mesékben. Attól függetlenül, hogy az egy keresztény otthon, nem volt ott kötelező a hit. Négy-öt hónapja lehettem lakó, és többször éreztem azt az esti áhítatokon, mintha az áhítatot tartó mentor hozzám beszélt volna, egyenesen nekem szólna, belém látna. Elkezdtem olvasgatni titokban a Bibliát. Volt nagyon sok minden Pál apostol leveleiből, ami nagyon megérintett engem, éreztem, hogy ez igaz. De nem mertem felvállani, tartottam még a kemény fiút.

– Volt megtérésélményed?

– Igen, egy kimenőn, ahol elmentem gyülekezetbe is. Ott a bűneink bocsánatáról beszéltek, meg a belső emberünk megújulásáról. Akkor átjárt valami engem ott, úgy éreztem, hogy hatalmas szeretet, boldogság van bennem. Éreztem Istent, mintha belém költözött volna. Tényleg. Boldog voltam. Visszamentem az otthonba és felvállaltam, hogy valami történt ma velem.

– Terápia után hogy alakult a sorsod?

– Amikor bementem terápiára, köröztek. Miután ezt megtudták bent, kaptam lehetőséget, hogy elmenjek a tárgyalásokra, ahova elkísértek a mentorok is. Aztán jöttek az ítéletek, de sok ügyet elejtettek, mert látták a bíróságon, hogy meg akarok változni, hiába a korom, meg a múltam. Összesen aztán kaptam két év négy hónapot. Közben önkéntesként szolgálhattam a Válaszút Misssziónál, ahol szenvedélybetegeknek nyújtottunk segítséget. Részt vettem prevenciókon iskolákban. Közben megismerkedtem egy hívő keresztény lánnyal, akivel a mai napig együtt vagyok. Felvállaltam neki a múltam és azt, hogy még előttem a börtön. Aztán dolgoztam fiatalkorú szenvedélybetegekkel, és akkor egyszer kopogtattak a rendőrök, hogy jöjjön, mert magának még le kell tudnia az ítéletet.

– Milyen volt hívőként a börtönben ez a két és fél év?

– Hát én már előtte sokat ültem, engem már nagyon ismertek benn mindenhol. Először elvittek Kecskemétre, onnan Szegedi Fegyház és Börtönbe, onnan Sándorházára és onnan a Baracskai Büntetés-végrehajtási Intézetbe. Azért mindenki meglepődött. Mondtam, hogy én már befejeztem a bulit, családom van, az Úristenben hiszek. Hülyének néztek, na ez is megbolondult. Olvastam a Bibliát és mondták, na majd ez jóllakat. A hitemet nem hagytam el. Főleg az segített, hogy tartották velem a kapcsolatot végig a börtönben, a ráckeresztúri Drogrehabilitációs Intézet is, meg a Válaszút Misszió is, aminek a vezetője kéthetente bejárt hozzám. Támogattak, hogy túl éljem, hogy ne kelljen a régi eszközökhöz nyúlnom. Ott is a drogprevenciós csoportban voltam, és próbáltam átadni a srácoknak amit kaptam Istentől, amit már tudtam és éreztem róla.

– Mi történt, amikor szabadultál?

– A párommal kitartottunk két év négy hónapig. Megvárt engem. Most fogyatékos gyerekekkel dolgozom vidéken, nagyon aranyosak. Régen nem gondoltam volna, hogy valaha tisztába fogok rakni egy fogyatékos gyereket. Emellett tanulok és építgetem az életemet. A börtönbeli srácokkal is tartom a kapcsolatot, egy páran megtértek. A régi gengszter kapcsolataim is leépültek, de ha bárkivel találkozom, szokták mondani, hogy „hallom lelkész lettél”. Dehogy lettem lelkész. Csak megváltoztam.

– Mit jelent számodra az, hogy Isten munkál az életedben?

– Ahogy Pál apostol mondja „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem, annak nekifeszülve futok egyenesen a cél felé”. Amióta megtértem, elmondhatom, hogy bármit, amit kértem és amit imádsággal az Úristen elé vittem, megkaptam. Kérjétek és adatik. Tisztességes családi életet élek, gyermeket nevelek, a párommal szeretjük egymást. Én már több mint négy éve nem nyúltam kábítószerhez. Isten kegyelme ez, ami megmagyarázhatatlan. Én is akartam, vért izzadtam, sírva imádkoztam, hogy csak azt ne. Nem ütöttem le senkit azóta se. Mai napig van a múltam miatt bűntudatom, de ez természetes, mert azt mondja az Úristen, hogy meg kell hogy fedjen engem, tanuljak belőle.

– Rendbe jött az életed?

– Azért nem minden habostorta azóta sem. De elhittem azt, hogy az Úristen odaadta az Ő Fiát énértem, hogy üdvözüljek. Nincs olyan ember aki odaadná a gyerekét értem. Már nem az a célom, hogy romboljak, lopjak, raboljak, meg féljenek tőlem, hanem hogy mások az én éltemből tanuljanak és éljenek. Hogy bizonyság legyek arra, Istennek van hatalma bármire. Ami az embereknek lehetetlen, Istennek lehetséges. Nézz rám. "Amit most mondok, az igaz, bárcsak mindenki felismerné és elfogadná: Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bünösöket megmentse! Ezek közül én vagyok a legbűnösebb. De Krisztus Jézus éppen ezért könyörült meg rajtam, legnagyobb bűnösön, hogy így mutassa meg mindenkinek, milyen határtalan a türelme. Azt akarta, hogy példa legyek azok számára, akik utánam fognak hinni, és eljutnak az örök életre." Így mondja Pál apostol, és ebben benne van minden.

Kubiszyn Viktor

Forrás: mindennapi.hu

Módosítás dátuma: 2011. február 26. szombat, 07:21
 

Kérjük jelentkezzen be a hozzászóláshoz.

www.refujvaros.hu PageRank
Display Pagerank