"Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérnek téged, ha hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára. Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn..." 5Móz 28,2-3

Pilder Mária: Az Úr szolgálóleánya - részlet

Nyomtatás E-mail
   2011. március 15. kedd, 16:25

„Milyen szép hivatás – talán legszebb hivatás az egész világon – tanítónak lenni! Ifjú lelkekbe nagy, értékes benyomásokat belevésni, formálható fiatal lelkeket alakítani – megértetni velük az élet gazdagságát, szépségét – óh, milyen nagy boldogság az! De akkor értettem meg azt is, hogy aki másokat akar gazdagítani, annak magának is gazdagnak kell lennie; - hogy aki értékeket akar adni, annak magának is nagyon értékes embernek kell lennie; hogy aki vezetni akar, annak magának is már egy magaslaton kell állnia, ahonnan több áttekintése, szélesebb látóköre van, mint az átlagembereknek!”

 

folytatáshoz kattintson a Bővebben feliratra!

 

„Mindenkinek, aki tanítónak készül, legelőször is azt kellene megfontolnia, hogy a tanítás nem mesterség, hanem művészet! Halálos komolysággal kellene mindenkinek megvizsgálnia magát, hogy választott művész-e, mert drága értékek – ifjú emberi lelkek az anyag, amivel majd dolgoznia kell. És jaj a kontárnak, aki a drága értékek közül csak egyet is megront! De milyen művészetről is van szó? A szeretet művészetéről! Mert a tanítónak szeretni kell tudnia, egész és nagy szeretettel. Szeretni az embereket nem haszonért, nem azért, mert vár tőlük valamit, hanem önmagukért, csak azért, mert rászorulnak a szeretetre. Szeretni úgy, hogy nem függ külső impulzusoktól, hanem szeret, mert nem tud másképp, mert az neki élettörvénye. És ennek a szeretetnek olyan erősnek kell lennie, hogy szívünk-lelkünk, egész énünk megtisztulva benne és általa, magasabbrendű értékké alakítsa át életünket. Mert mindez, és egy jottával sem kevesebb kívántatik meg attól, aki igazi tanító akar lenni! Mérnöki, hivatali, kereskedői, ipari pályán talán elég, ha valaki ügyes szakember, munkája értékét az az ő emberi értéke egyáltalán nem befolyásolja. De a tanítónál a főhangsúly azon van, hogy milyen ember; és, ha az ő emberi értéke, lelki mivolta nem felel meg a legmagasabb követelményeknek, akkor egész kiváló szakképzettsége nem elégséges arra, hogy igazi tanító legyen!

Az a tanító, aki szeretet nélkül lett azzá, nagyszerűen elvégzi talán a kiszabott anyagot a tanítványaival. A növendékei sokat fognak tudni és a tanító bevégzettnek tartja a munkáját azzal, hogy lelkiismeretesen leadta az óráját. De ez a tanító kontár, mert a rábízott hangszeren csak skálát tud játszani; kontár, akinek keze alatt nem ébred fel a hangszer semmi magasabb életre sohasem! Ha pedig ugyanazt a hangszert a művész, a szeretet művésze veszi a kezébe és szólaltatja meg – csodálatosan szép harmóniára ébreszti a néma húrokat! Mert az igazi tanító munkája a mesterséget is magában foglalja (és ez természetes!), de a valódi munkája azon túl kezdődik. Ő mindenekelőtt a hangszerét igyekszik megismerni, hiszen emberi lelkek, ifjú emberi lelkek a húrok, amelyeken neki játszania kell. Azért szent komolysággal igyekszik minden egyes lelket megismerni, mindegyiket külön a maga lehetőségeivel és akadályaival, erényeivel és hibáival együtt. Az igazi tanító olyan, mint egy gondos kertész, aki féltő szeretettel ápolja a virágokat, mindegyiket úgy, ahogy azt annak egyéni mibenléte megkívánja. Ezt a munkát pedig csak olyan ember végezheti, aki a szeretet művésze. Mert nagy szeretet nélkül ezt a lélekgondozó munkát egészen nem lehet elvégezni. Hiszen olyan nehéz néha az emberi lélekhez eljutni! Sokszor oly hosszú utat kell megtennünk, amíg egy lélek ajtajáig eljutunk és sokszor az ajtó előtt állva, hányféle kulcsot kell megpróbálnunk, míg végre kinyílik előttünk. Csak a szeretet adja meg a hitet és a türelmet, hogy el ne csüggedjünk e munkában.

És ezt a szeretetet csak a legnagyobbtól, a Jézus Krisztustól tanulhatja meg földi ember. A Jézus volt az a tanítója a világnak, aki a szeretet egyetlen tökéletes művésze volt és csakis, ha az Ő nyomdokain járunk, és az Ő iskolájában tanultunk naponként jobban ezt a művészetet – akkor lehetünk és leszünk igazi tanítókká!”

Részletek Az Úr szolgálóleánya c. könyvből (Válogatás Pilder Mária műveiből)
Kiadta: A Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1988.

Módosítás dátuma: 2011. március 15. kedd, 16:38
 

Kérjük jelentkezzen be a hozzászóláshoz.

www.refujvaros.hu PageRank
Display Pagerank