Körülnézek a környezetemben, munkahelyemen, szomszédok között, a gyülekezetben is akár, és sokszor érzékelem valaminek a hiányát. Vannak haverok, összejárnak az emberek szórakozni, és akad időnként komoly barátság is, de azt látom, hogy többnyire hiányzik valami, egy igazi közösség. Ahol felvállalhatom magam olyannak, amilyen vagyok, ahol kíváncsiak rám, és még hetek múlva is emlékeznek arra, amit mondtam, ahol észreveszik az örömöm, és velem együtt örülnek, és ahol hordoznak, mikor bánatos vagyok. És tudhatom, hogy mindemögött az engem is szerető és elfogadó Isten áll. Mi ilyen közösség szeretnénk lenni…
Kereki Zoltán és Török Andrea
