"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek." Fil 4,4

Egy nyári tábor hullámai

Nyomtatás E-mail
Írta: Kereki Zoltán    2011. szeptember 07. szerda, 15:23

Sok fiatallal tölthettem együtt egy hetet augusztus 15-től Balatonszárszón. A Református Fiatalok Szövetsége évről évre azért tart többnyire itt konferenciákat, hogy minél több fiatal megismerhesse Jézus Krisztusban Isten szeretetét, és segítséget szeretne nyújtani nekik a keresztény élethez. Mondhatnánk, hogy egy hét alatt senki sem tud csodákat tenni, de én, aki 1994-től veszek részt ezeken a konferenciákon cáfolom ezt az állítást. Nagyon sok hihetetlen csodának voltam szem- és fültanúja, és ez most sem volt másként.

A tábor mottója a „Nagy visszatérés” volt. Ez első jelentésében arra utalt, hogy két év kihagyás után újra Balatonszárszón tarthattuk a konferenciát. De a hét folyamán számos jelentéssel töltöttük meg ezt a fogalmat.

Szerettük volna, ha ez a táborban minden fiatal visszatérne az Atyához, és a táborból hazatérve életképes kereszténnyé válhatna.

És ez utóbbi számomra nagyon fontossá lett a hét folyamán.

Sok fiatallal tudtam beszélni, nagyon meglepett, mennyire fontos nekik, hogy egy felnőtt meghallgassa őket, esetenként tanácsot adjon, ott álljon mellettük. Nyíltan beszéltek életükről, problémáikról, örömeikről. És meg kellett látnom, hogy néhány kivételtől eltekintve azért egy számukra ismeretlen emberhez fordultak személyemben, mert nincs körülöttük felnőtt. Nincsenek apák, nincsenek anyák, nincsenek rokonok és pedagógusok sem.

Nem fizikailag, bár ez sem általános. Vannak sokszor apának, anyának, felnőttnek látszó „tárgyak” a fiatalok körül, de ténylegesen nem töltik be a szerepüket. Itt én most nem kritizálni szeretném a szülőket, sokkal inkább megláttatni, hogy hatalmas a baj a társadalmunkban.

Munkanélküliség, házassági válságok, szeretők, alkohol, idegösszeomlás, depresszió, munkamánia, felelőtlen szórakozás, súlyos betegség. Nagyrészt ezek a szavak határozzák meg az általam meghallgatott fiatalok szüleinek életét. És amíg a szülők ezekkel a fantomokkal hadakoznak, addig árvává lesz a tizenéves. Olyan döntéseket kell hozniuk a szülők nélkül, amit normális esetben gyerekek nem szoktak magukban, és saját maguk kell, hogy vállalják ezért a felelősséget… és mindezt segítő felnőttek és tapasztalat nélkül. Továbbtanulás, munkahelyválasztás, párkapcsolat, helyes önértékelés kialakítása… mindez felnőttek nélkül. Tőlem kérdezték sokszor, hogy jól döntöttek-e, jól gondolják-e, mert a szülőktől nem tudták megkérdezni.

Olyan történeteket is hallottam, ahol a szülők annyira elveszítik szülői mivoltukat, hogy a tizenéves gyerek veszi át a családfő szerepét. Az egyik esetben az apa el akarja inni a házat, a lány dolgozni kezd, és eltartja rokkant apját, vezeti a háztartást, és imádkozik azért, hogy esténként legyen még hova hazatérni, az anya pedig éli a gyermekétől független életét. Máskor pedig a tizennégy éves gyermek úgy tervezi a jövőjét, hogy képes legyen a szüleiről gondoskodni, akik már most sem tudnak gondoskodni gyerekeikről, és magukról is alig a fantomjaik miatt.

Látom, hogyan vergődnek a fiatalok, azok, akiket mi gondtalanoknak, vidámaknak képzelünk, és azt gondoljuk róluk, hogy övék a jövő.  Mi vesszük el a jövőt tőlük, mert nem vagyunk velük a jelenben.

Miért beszélek többes szám első személyben?

Mikor beszélgettél a gyermekeddel legalább 30 percet egyfolytában? Most nem arra gondolok, hogy lelki szemetesládának használva őt, kiöntötted éppen aktuális problémádat, és még arra sem, mikor hosszasan szembesítetted hibáival, bűneivel, bénázásaival. Hanem arra, hogy megtudd, mi van vele, mi foglalkoztatja, mire gondol.

Ezt sem úgy, hogy mosogatás közben odavetem hogy: Mi volt veled az iskolában? Majd húsz másodperc után megelégszem a válasszal vagy a hallgatással. Volt fél órám kizárólagosan a gyermekemre a héten? Minőségi együttlét, amibe belefér negyedórás hallgatás is, várva az első kérdés valódi válaszára. Ha nem, akkor nézd meg, hogy miért… talán meglátod, hogy neked is vannak fantomjaid, amivel küzdesz, ami miatt nincs erőd, időd, türelmed arra, hogy felnőttként a gyermeked mellett állj döntéseiben. Ne engedd, hogy gyermeked korábban váljon felnőtté, mint ahogy annak rendelt ideje bekövetkezik, töltsd be Istentől kapott hivatásod, hogy a gyermeked valóban vidám és boldog gyermek lehessen.

Módosítás dátuma: 2011. szeptember 19. hétfő, 15:49
 

Kérjük jelentkezzen be a hozzászóláshoz.

www.refujvaros.hu PageRank
Display Pagerank