"A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek." Kol 3,16.

Ki vagyok én?

Nyomtatás E-mail
   2015. október 11. vasárnap, 21:09

Ki vagyok én?

Örömömre szolgál, hogy személyesen neked írhatok levelet. Igen, kedves olvasó, veled beszélek! :) Miért is kell nekem bizonyságot tennem Istenről? Miért is kellene felvállalnom az arcom?

A válaszom a miért kérdésekre nagyon egyszerű.

Az én történetem nem mese, nem kitaláció. Nagyon is valós, megtörtént és történik. Istent káromló, istentelen világból jöttem, ahol sztárként éltem. És sztárként kezeltek a közeli és távoli környezetemben élő személyek is.

 

Fanatikus tőrvívóként éltem az életem gyermek, kamasz és "felnőtt" koromban. Korán kiderült, hogy tehetséges vagyok és a sikerélményeimnek, munkámnak, az edzőim munkáinak köszönhetően, ezt kamatoztattam is. Minden korosztályos országos bajnokságot megnyertem. Nem létezett más színű érem számomra, csak az ARANY.

Fanatizmusom olyan nagy volt, hogy könyörtelen, flegma, öntelt emberré váltam. Ezt az arcomat nem csak a vívóteremben használtam, szép lassan a magánéletembe is beépült. Persze nem tudatosan. Amikor azt hittem, hogy én már vagyok valaki, szexuálisan is már éretté váltam, kijelentettem magamról, hogy én már "felnőtt" vagyok. Terülj-terülj asztalkámban éltem, mindenki a kedvemben járt. Anyámék a rabszolgáim voltak, mindig minden el volt intézve. Mert akkor abban az időben minden így működött. Persze ez nem az Anyaországban történt, Erdélyben születtem, ott minden kicsit másképp volt. :)

Aktív sportolóként "normális" emberként éltem, majd csalódások sorozata után, meg persze az új trendi megfelelésnek élve, elkezdtem másképp gondolkodni. Budapestre költöztem, dolgoztam és kiszálltam a sportból. De világlátásom nem változott. Majd szép lassan beléptem a "P" betűs plasztik világomba! Pia... pénz... parti... pi....

Persze, mert ez volt a trendi! Szex, orgiák, filmszakadás, csúszás-mászás, tartozás, drogos világ, plasztik szeretet és KÁOSZ következett be az életembe.

Nem tudtam akkor, hogy az élet nem ilyen. Azt gondoltam, ez a normális. Azt, hogy minden menő fiatal ezt cselekszi. Sokan figyelmeztettek, hogy nagy bajban vagyok, de én csak legyintettem. Drog, szerencsejáték, perverzió minden jött-ment az életemben. De a biztos pontom az a PIA volt. A kapcsolatom az alkohollal mindig határtalan volt. Soha nem az ízéért ittam! A cél mindig a filmszakadás volt! Nem tartottam határokat, nem voltak határaim, de az élet többi területén sem.

Nem fejtem ki bővebben, mert színes, rengeteg sztorinak se vége, se hossza, annyi mindenen mentem keresztül. Volt bőven jóból és rosszból egyaránt!!! Közben nem vettem észre, hogy közben én is fogyok, egyre kevesebb leszek. Az önpusztító életvitelem addig folytatódott, amíg szép lassan mindenki kiábrándult belőlem. Az elhagyott, kirúgott, aranyos szőke, pösze kisfiúból egy alkoholista csöves lett.

 

Teljesen kiégve, fizikális roncsként várva a halálra, szülővárosomban csöveztem. Kirúgtak a kocsmákból, annyira hiteltelenné váltam, hogy már egy fél pálinkára sem volt hitelem. A szüleim is csak ritkán engedtek be tisztálkodni és enni. Folyamatosan figyeltek akkor is, hogy nehogy ellopjak valamit a házból! Már ők is féltek tőlem!

 

Az én sztorim vége vidám! Mert most neked írok, mert most tudok neked írni. De sajnos ebbe az életmódba bele lehet dögleni. Sokszor volt halál közeli élményem és sok hozzám hasonló " felnőtt" halt már ebbe bele! A legmélyebb állapotomban megláttam magamat, nem ismertem magamra. Ez nem én vagyok!

Már lassan négy éve vagyok tiszta. Gyökeresen megváltozott az életszemléletem, értékrendem! Az én sztorim lehet a mi sztorink. Akkor, hogyha ezt elolvasod, magadba nézel, nem nézel le és körül nézel. Mit látsz magadban, mit látsz magad körül, kin tudsz segíteni a környezettedben!?

Ezért vállalom az arcom, ezért osztom ezt meg veled, mert SEGÍTSÉG nélkül ebből az ördögi körből nem lehet kiszállni!!!

Rengetegen sajnáltak, rengetegen imádkoztak értem. Eljutottam egy terápia központba ahol 15 hónapot töltöttem el. Így utólag elmondhatom, hogy életem legszebb 15 hónapja volt. Hihetetlen arcokat, hihetetlen sorsokat ismertem meg. Közösen osztottuk meg életünk mélységeit, együtt éltünk 24 órában, hónapokon keresztül.

Ha az életem nem velem történik meg akkor azt mondanám, hogy mese. :)

Azt gondolom, az ember nem változik. De a szokásait, a rosszul beidegződött, sorozatos rossz döntéseket, ,a beszűkült látókört levetkőzheti. Levetkőzheti, SEGÍTSÉGGEL, emberi szeretettel körülvéve, és valami újat, valami mást felöltözheti magára.

Amikor elkezdtem dolgozni önmagamon, kezdtem nyitni az újra, amikor megtanultam azt, hogy a szeretlek nem azt jelenti, hogy szexuális kapcsolatot akarok veled, hogy a szeretet lehet érdek mentes is, hogy a keresztény ember az nem elesett, hanem kiválasztott. Megtanultam, hogy ne csináljak a bolhából elefántot, a lényegtelenből ne alkossak torzképet. A torzítás eltűnt és teret hagytam az újnak, a másképpnek!

Itt még semmi közöm nem volt Istenhez, a terápiás otthonban volt először Biblia a kezemben. Amikor először hallottam Jézus tanításait nagyon közzel éreztem, azt éreztem rólam beszél. De még nyálasnak tartottam a keresztény embert, elesettnek és szánalmasnak.

Amikor felismertem, hogy mindig mindent elcsesztem az életemben, beismertem azt, hogy nem tudom irányítani az életem, minden megváltozott! Azt mindig éreztem, hogy van valami emberfeletti erő. Istennel sokat veszekedtem, könyörögtem azért, hogy hagyjon meghalni. Sokat beszélgettem részegen, angyalokkal és mindig Istennel. Főleg a nagy csöves magányomban. Lehet, ezért nem haltam bele, mert már akkor kiválasztott. Nem tudom, de érzem, hogy igen!

Amikor kijózanodtam, elvonultam, lecsendesedtem, mert az otthon ezt hozta ki belőlem. Amikor letettem az életem irányítását mert csődöt mondtam, akkor következet be a CSODA!

Sokan sztár életemet gondolják mesésnek, de igazából a jelen életem a mesés, ha nem én élném akkor azt hinném, hogy ez csak mesében létezik! :)

Amikor nem volt választási lehetőségem kimondtam: " Isten leteszem az életem a kezedbe! Elfogadlak teremtőmnek, alkotómnak". Nehéz volt, nagyon nehéz, de megtettem!

Az életemet teljesen át kellett alakítani. Bevezettem új szokásokat, sok mindet be kellett fogadnom. El kellett fogadnom a saját személyiségem a jelenemben. Azt, amit összeszedtem, lopkodtam a re-habban a többi sráctól. Mindenkinek volt-van valami talentuma, ami tetszett és egymást formáltuk! Mindenkinek van, volt értéke, amit érdemes megtanulni!

Én, mint volt Isten káromló, most azt mondom, mert tudom, hiszem és érzem, hogy Isten létezik! Én tudom, honnan hová jutottam és azt is, hová honnan jutottam!?

Nagyon sok mindent írhatnék még most, szívesen írok is, ha igény lesz rá. Válaszolok kérdésekre, mert bőven van tapasztalatom, tudom, mit él át a kérdező, vagy aki miatt kérdez. És lehet, valakinek beszélgetéssel segíthetek, egy beszélgetéssel is sokat lehet segíteni! :)

 

Van egy tanácsom számodra! Nem szoktam kéretlen tanácsot adni, de most megteszem!

A tanács: Ne nézd le a csövest, az elesett embert! Mindig van hozzá egy jó szó amit mondhatsz neki!

Én leköptem őket addig amíg, meg nem értettem, meg nem éltem azt, hogyan lehet oda jutni! Magányosan, csövesen megtanultam, mindig minden változik! Tegnap ittam, ma józan vagyok és remélem holnap tiszta maradok Isten segítségével!

Áldást Békességet!

Gombola András

Gombola András

Módosítás dátuma: 2015. október 11. vasárnap, 21:48
 

Kérjük jelentkezzen be a hozzászóláshoz.

www.refujvaros.hu PageRank
Display Pagerank