"...válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!" Józs 24,15b

Komolyan vett kegyelem

Nyomtatás E-mail
   2010. március 12. péntek, 14:13

É: Beszélgessünk?

J: Beszélgessünk!

É: De miről?

J: Mi a baj?

É: Hát ez nehéz kérdés… Most mondhatnám a sztereotip vagy általánosító válaszaimat, de nem teszem…

J: Helyes.

É: Nos, a baj az, hogy olyan sok mindent kapok, és hiába erőködöm, olyan keveset tudok továbbadni, és azt is rosszul… Elrontom a dolgokat, elhallgatom, elmulasztom, rosszul folytatom. Nézd az életem! Csupa félresikerült dolog, pedig te annyit adtál!

J: Miért baj az, hogy kevés hasznosul?

É: Mert annyi a szűkség. Pld imádkozni kellene annyi emberért, és mikor nagy ritkán odajutok, addigra kiesik a fejemből, és csupán zavarodottan makogok. Vagy a gyermekeim. Annyi mindent szeretnék tenni velük és értük, és mire odakerülök sokszor ideges és fáradt vagyok, ingerült és fásult.

J: Megkérdem másként. A végtelennek egy milliomoda mekkora?

É: Végtelen. Tanultam, hogy a végtelen bármely véges tört része végtelen.

J: Az embereknek nem problémáznak azon javak pazarlása miatt, amiből nagyon sok van. Nem okoz gondot a tengeren a hajó takarításánál a tengervíz pazarló használata, mert van elég belőle. Nekem szerinted mennyi javam van?

É: Most mire gondolsz?

J: Bármire, például arra, amikből adok neked is rendszeresen.

É: Értem... Szerintem végtelen sok, hiszen minden a tied, pontosabban A MINDEN a tied.

J: Jól látod. Akkor viszont, ha csak egy milliomoda jut el máshoz annak, amit neked adhatok és adok, akkor mennyi jut tovább?

É: Ha mindig kipótolsz, akkor sok, végtelen sok.

J: Na látod. Akkor ezen nincs mit rágódnod tovább.

É: Nem unod, hogy örökké ki kell pótolnod?

J: Ez a kegyelem!

É: Nem tesz ez elbizakodottá és lustává?

J: Te komolyan veszed a kegyelmet?

É: Miért kérded?

J: A kegyelem azt jelenti, hogy egész életedben rászorulsz arra, hogy kipótoljalak. Csak én tehetlek teljessé. Ezt muszáj komolyan venned.

É: Szerintem pedig akkor nem veszem komolyan a kegyelmet, ha összefonott kézzel ülök, és várom, hogy te végezzed el a dolgom.

J: Ez is igaz.

É: Most hogy van ez? Akkor veszem komolyan a kegyelmet, ha hagylak téged munkálkodni, vagy akkor, ha végzem a dolgom?

J: Mind a kettő igaz. De hogy mi a hangsúlyos, az attól függ, hogy mi a bajod. A lázasnak olyan gyógyszer kell, ami leviszi a lázát, a kihűlt embert pedig fel kell melegíteni. Mindegyik terápia a gyógyulást szolgálja csak a beteg állapota más.

É: És nekem mi a bajom?

J: Röviden az, hogy nem veszed komolyan a kegyelmet.

É: Ezt már mondtad. Bővebben?

J: Nézz tükörbe! Mit látsz?

É: Ugye itt most nem valódi tükörre gondolsz, hanem az igére…

J: Akár lehetne valódi is. De megkönnyítem a dolgod. Én azt látom, hogy görcsölsz. Görcsölve milyen hatékony tudsz lenni?

É: Egyáltalán nem tudok.

J: Min görcsölsz?

É: Élhetek-e egyáltalán keresztényként?

J: Mi akkor a felszabadult keresztény életed gátja?

É: Az, hogy görcsölök: tudok-e vajon keresztényként élni.

J: Ekkor neked az a komolyan vett kegyelem kell, hogy Én vagyok, aki ezt számodra megteremtem, nem neked kell kimunkálnod. Lazulj el!

É: De mi van a másik véglettel?

J: Azzal, aki karba tett kézzel vár?

É: Igen.

J: Neki is tükröt tartok, csak neki másképp adom a kegyelem gyógyszerét.

É: Hogyan?

J: Felhívom, a figyelmét, hogy vegye komolyan a kegyelmet, mert elveszítheti azt, amit soha nem nyerhet meg.

É: És én honnan tudom, hogy melyik vagyok?

J: Hallgass rám, és ne magadra!

É: És mit kell tennem?

J: Csak azt, amit már sokszor mondtam neked.

É: Itt most mire gondolsz?

J: Nem arra, amire te. Nem kell semmit sem tenned, hogy megfelelj nekem. Nem kell rendbe tenned az életed, nem kell kimosnod előre a szennyesed. Csak engedj be az életedbe!

É: Újra?

J: Igen, újra, és hagyd, hogy Én munkálkodjak.

É: Rendben! Kérlek, gyere be!

J: Már itt vagyok!

É: Kérdezhetek még valamit?

J: Kérdezz!

É: Mit kell tennie a másiknak?

J: Gondoltam, hogy ez is foglalkoztat. Azt mondom neki, hogy engedjen be az életébe, és engedje, hogy munkálkodjak benne.

É: Ugyanazt?

J: Hát igen. A kegyelem mindent gyógyít.

Módosítás dátuma: 2010. március 12. péntek, 14:21
 

Kérjük jelentkezzen be a hozzászóláshoz.

www.refujvaros.hu PageRank
Display Pagerank