"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek." Fil 4,4

Mégis

Nyomtatás E-mail
   2010. május 06. csütörtök, 06:08

Mit keresek itt?! Olyan kicsi a padban a hely, és kemény is. Most meg megrúgtam az előttem ülőt.

- Bocsánat! (De idétlenül vigyorog, mint egy bájgúnár! Ez az átszellemült arc, tipikus templomos egér)

Hideg van, unom magam, meghalok! Mi a szép ezekben a csupasz falakban? Hol vannak a freskók?…

Nézd csak, az a manusz meg ott alszik! Talán beszívott este egy kicsit? Ott mellette az a szentfazék, hogy figyel! Vajon érti is, amit hallgat?

Azért vagyok itt, hogy azt a horpadthátú papot hallgassam? Ki vett rá erre az őrületre? Még 55 perc dög unalom. Még a mobilom sincs nálam… Hogy fogom kibírni?…

Mi ez a kornyikálás? Mit süvít a fülembe ez nő! Hú de ronda fogai vannak! Istenem, mit vétettem?…

Még egyszer nem leszek ennyire elmebeteg, ha ezt túlélem, soha be nem teszem ide többé a lábam. Mit tud ez a pap a bűnről? Ha elpisszentette magát, már akkora bűntudata volt, hogy elmondott száz miatyánkat.

Jaj ne, én pedig már azt hittem vége! Most meg egy nő kezdi a szentszöveget, megőrülök! El akarok rohanni, engedjenek ki, haza akarok menni! De ciki lenne most elindulni a sor közepéről: „Bocsánat, elnézést, rohannom kell haza, mert megőrülök!” Betti! Én meg foglak ölni, amiért idehoztál!…

Azt mondja ivott, jó fej! Akkor mit keres itt? …Nem is látszik rajta!

A saját mocskában fetrengett… Akár csak apám, undorító volt, mikor ivott. Összetörte a tévét, majd jól összevert minket. Miután eszméletlenre itta magát, nekünk kellet összetakarítanunk a mocskát. Aki iszik, nem ember, hanem állat! Mit tudtok ti kis szentfazekak az életről?

Hogy fogadkozott, mikor józan volt, de mikor poharat látott… Nem tudsz nekem újat mondani az alkoholizmusról!

Sírtál te is? Apám is sokszor sírt… de mégis berúgott, mégis megvert, mégis összetört mindent.

Próbáltál szabadulni? Nem sikerülhet, ez maga a vég.

És te még tanár vagy? Te tanítasz minket? Csodálkozol, hogy ennyi szemét ember él?…

Ki kíváncsi az életedre? Elhagyott feleség, iszákos férj, hülye gyerek… Na legalább a gyerek nem hülye… Én vagyok a hülye, mert hallgatom.

De miért mondod ezeket? Sajnáljalak, mert ittál?

Gyilkosság?! Abortusz… Én is csak azért élek, mert az orvosok nem merték elvégezni anyámon az abortuszt, annyira beteg volt. Ki akart engem? Senki… Az abortusz szemét dolog … nem élnék, értitek semmi sem lenne belőlem!

Ki vagy te, és miért nem hagysz békén? Hogy állhatsz kint a szentfazekak előtt?

Megváltozott az életed? Két éve nem iszol? Isten kegyelme? Miről beszélsz te? Látom apám szenvedő arcát, remegő kezét, pedig csak két napig nem ivott. Szárazan nyelt nagyokat és megindult az üveg felé… Ez nem lehet igaz! És mégis…

 

Kérjük jelentkezzen be a hozzászóláshoz.

www.refujvaros.hu PageRank
Display Pagerank